Vad Fruttik: Lehetek én is
2012. 02. 25.
Hogyan lehet sikeres klipet forgatni egy nap alatt 9 vidéki és 3 fővárosi helyszínen?
Ma sem tudom megmondani, hogyan csináltuk. Mindössze egy fényképezőnk, két objektívünk, egy derítőlapunk és egy kölcsönkért akkumulátoros lámpánk volt.
A Vad Fruttikkal egy RTL klubos forgatáson találkoztunk. Összebarátkoztunk és elkezdtünk gondolkodni a közös munkán. Így indult el az Art Vader Film. A Fénystopposok album beharangozója volt ez a dal. Úgy kezdtünk el öltetelni és forgatókönyvet írni, hogy a zene sem volt teljesen kész.
Egy olyan gerillaklipet találtuk ki, amely szimbolizálja a zenekar múltját, jelenét és jövőjét. 2006-ban egy tehetséges vidéki zenekar elindult és sok fontos megálló után 2010-re megérkezett a főváros fölé. Többet akartunk egy egyszerű imageklipnél. Összeszedtük a dalhoz köthető szimbólumokat és egymásra építettük.
Marci egyet kért: ne legyen playback a kamerába. Egyetértettünk. Szerettünk volna egyedi színvilágot is, amelyet eddig magyar klipben nem nagyon lehetett látni. Végül a rendező kedvenc széke, egy 80-es évekbeli SKI-fotel köré épült minden.
Ez az egyik legerősebb szimbólum a klipben: élénk piros színe miatt a szív motívuma, ami a dalból is visszaköszön. Végül is ez köti össze a zenekart a sok-sok helyszínnel.
A klipben, ahogy közeledünk a fővárosba, úgy lesz egyre népesebb a környezet, mégha nem is direkt módon. Az inotai erőmű egykori medencéjében még érezni lehetett békebeli hangulatot.
Reggel 8-kor találkoztunk Veszprém kultikus helyszínén: az Expresszóban. Kitaláltuk, hol szeretnénk biztosan forgatni (Hock-testvérek panellakásának teteje, inotai erőművel szembeni villanyoszlop lábazata.) Attila zöld mezője vagy Gergő utcája spontán ötlet volt.
A forgatás alatt egyetlen fix programunk volt. Abban a 20 percben, amíg a nap lement, már fent kellett lennünk a Hármashatár-hegyen. A nyolc órányi forgatás után nekiálltunk az egész zenekari felszerelést felpakolni a saras emelkedőn. Óriási mázlink volt a nappal és a felhőkkel.
Ezután már szinte levezetés volt átpakolni az egész felszerelést a tizenkettedik helyszínre. Majd felvenni - a közben viharossá erősödő szélben - az utolsó refrént, háttérben Budapest fényeivel. 14 órát forgattunk. Megmondani sem tudjuk mennyi ideig vágtuk és effekteztük. Megérte.
Werkfotó: Hock Zoltán
Utómunka: Csöngető Csaba
Operatőr: Trost Ádám
Rendező, vágó: Kiss Norbert Ádám